A két éven át tartó tárgyalássorozat után az Európai Parlament és a Tanács is elfogadta az új Épületenergetikai Irányelvet. Az irányelv egy ambiciózus, vagy inkább talán lehetetlen célt tűzött ki: a 2050-re széndioxid-kibocsátás mentes épületállomány elérését. Innentől pedig a tagállamokon a sor, hogy az irányelvet átültessék, amire ugyan két évük van, de máris késésben vannak, ha úgy nézzük, hogy a következő két és fél évtizedben az épületfelújítások száma és mélysége is meg kell, hogy sokszorozódjon.
A szabályozás jelenlegi szövege már olvasható az Unió honlapján, amely szerint az alábbiak minden tagállamra vonatkoznak:
• 2028-tól már csak széndioxid-kibocsátásmentes középületet lehet építeni, amely a felhasznált minimális, de megújuló forrásból származó energiát helyben vagy a környékről nyeri („net zero épület"), napelemet is használva.
• 2030-tól pedig minden új épületre, köztük az új lakóépületekre is vonatkozik majd ugyanez az előírás: nagyon alacsony széndioxid-kibocsátású vagy kibocsátásmentesnek kell lenniük, a közel nulla energiaigény (76 kWh/m2) előíráshoz képest is csökkenteni kell az energiaigényt, és az energiát lokális megújuló forrásból kell biztosítani, napelemet is használva.
• 2030-ra 16 százalékuk, 2033-ra pedig 26 százalékuk legyen fel újítva a nem lakáscélú épületeknek, amit a tagállamok úgy biztosítanak majd, hogy minimumkövetelményeket határoznak meg.
• A lakóépületekben 2030-ra legalább 16 százalékkal, 2035-re pedig legalább 20-22 százalékkal kell csökkentetni az átlagos primer energiafelhasználást.
• Az irányelv egyik leginkább vitatott eleme - és egyben hazánk számára is különösen kritikus pontja - a fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetése a fűtési és hűtési rendszerekben, párhuzamosan a megújuló energiaforrások és az alacsony széndioxid-kibocsátású megoldások elterjedésének ösztönzésével.
Ennek keretében a földgáztüzelésű kazánok beépítésének támogatása már 2025-től tilos lesz, 2040-re pedig előírják a fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok használatának teljes beszüntetését.
• A másik vitatott elvárás, hogy a felújítások fókuszában az energiahatékonysági szempontból legrosszabbul teljesítő épületeknek kell állniuk. A lakóépületeknél a megtakarítások 55 százalékának az állomány legrosszabb állapotú 43 százalékának felújításából kell származnia.
Ezeket a megtakarításokat a hazai épületállomány becsült energetikai állapota alapján nagy részben a családi házak szegmensében fogják majd elérni, mivel a 4,5 milliós hazai lakóingatlanból 2 milliónál több olyan családi ház van, amelynek az energetikai besorolása gyengére becsülhető: energetikai tanúsítvány szerinti besorolása GG vagy még annál is rosszabb. A nemrég bejelentett lakossági felújítási támogatás pont ezt az épület szegmenst célozza és csak bízni lehet abban, hogy a kiírást több hasonló követi majd, és nemcsak a gázzal, hanem a szilárd tüzelővel fűtő, főként alacsonyabb jövedelmű családi házakra is lesz felújítási támogatás.
Felújítási program pedig a társasházak esetén is indokolt. A társasházak energetikai besorolása ugyan átlagosan kedvezőbb a családi házakénál, de felújítottság tekintetében csak kicsivel járnak előrébb, mivel a nagy részük szigeteletlen, fűtési rendszerük pedig mára elavult.
Ezzel azonban még csak elindultunk az úton, hiszen csak most kezdődik az igazi munka, ami azzal indul, hogy be kell végre látnunk (minden létező szinten), hogy mindannyiunknak dolga van azzal, hogy az évszázadnyi idő alatt megépült épületeinket negyedszázad alatt teljesen kibocsátásmentessé tegyük.
Kapcsolódó cikkünk: Amivel mindenki jól járna: az a magyar lakások mélyfelújítása
Forrás: tht.hu