Olvasónktól érkezett a levél, melyben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állásfoglalása található egy olyan eset kapcsán, amikor is kvázi barterben a társasházi gondnok lakhatást kap a munkájáért cserébe.
A NAV állásfoglalása a témában:
Hivatalunkhoz érkezett megkeresésére az alábbi tájékoztatást adom.
A gondnok a társasház tulajdonát képező „gondnoki lakásban" lakik, melyért bérleti díjat nem fizet. A gondnoki lakással kapcsolatban felmerülő rezsiköltséget a társasház fizeti meg. A leveléhez csatolt tájékoztató levélben foglaltakat fenntartva, a fenti tényálláshoz kapcsolódó adókötelezettségre vonatkozóan az alábbiakról tájékoztatjuk:
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
(a továbbiakban: Szja tv.) 4. § (2) bekezdése értelmében bevételnek minősül a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában - pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben - mástól megszerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen
a) az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bónt, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetve egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére);
b) dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog;
c) elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés;
d) kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele.
Azáltal tehát, hogy a gondnok lakhatását a társasház ingyenesen biztosítja, a magánszemélynek bevétele keletkezik, amit nem pénzben, hanem természetben szerez meg. Az Szja tv. 5. § (4) bekezdése alapján az így megszerzett vagyoni érték esetében a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értéke.
Az Szja tv. 3. § 9. pontja határozza meg, hogy rendelkezéseinek alkalmazásában mi minősül szokásos piaci értéknek. Eszerint szokásos piaci érték az az ellenérték (a továbbiakban ideértve a kamatot is), amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének. Nem független felek között a szokásos piaci érték az az ellenérték (ár, kamat), amelyet
a) független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék, szolgáltatás értékesítésekor gazdaságilag összehasonlítható piacon (összehasonlító módszer), vagy
b) a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ellenértékből (árból) a viszonteladói költségek és a szokásos haszon levonásával határoznak meg (viszonteladási árak módszere), vagy
c) a termék, a szolgáltatás szokásos haszonnal növelt közvetlen önköltségével határoznak meg (költség és jövedelem módszer), vagy
d) független fél által az ügylet révén elért - megfelelő vetítési alapra (bevétel, költség, tárgyi eszközök és nem anyagi javak) vetített - ügyleti nyereség figyelembevételével állapítanak meg (ügyleti nyereségen alapuló módszer), vagy
e) a nem független felek az ügyletből származó összevont nyereségnek gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban történő felosztásával határoznak meg, ahogy független felek járnának el az ügyletben (nyereség-megosztásos módszer), vagy
f) egyéb módszerrel állapítanak meg, ha a szokásos piaci érték az a)-e) pont szerinti módszerek egyikével sem határozható meg azzal, hogy szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, továbbá tőzsdén nem forgalmazott részvény, valamint vagyoni betét, üzletrész és más hasonló, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés szokásos piaci értéke - ha a magánszemély ennek ellenkezőjét nem bizonyítja - a vagyoni részesedést kibocsátó jogi személynek, egyéb szervezetnek a vagyoni részesedés megszerzésének alapjául szolgáló szerződés megkötésének, jogügylet létrejöttének napján ismert, a beszámoló elfogadására jogosult szerve által már jóváhagyott
beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből a vagyoni részesedésre arányosan jutó rész, növelve a kibocsátó jogi személy, egyéb szervezet olyan kötelezettségének összegével, amely a vagyoni részesedéshez kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén a vagyoni részesedés megszerzésekor még fennáll.
Amennyiben a használathoz kapcsolódó közüzemi díjakat a társasház fizeti meg, az előző rendelkezések alapján annak összege a gondnok részéről szintén bevételként jelenik meg. Abban az esetben, ha a magánszemély maga fizeti meg ezen költségeket, erre tekintettel nem beszélhetünk megszerzett bevételről.
Az Szja tv. 2. § (6) bekezdése szerint a bevétel jogcímének meghatározásánál a felek között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni, az adókötelezettségeket ennek megfelelően kell teljesíteni. Tekintettel arra, hogy a gondnok egyéni vállalkozóként végzett tevékenységével összefüggésben részesül az ingyenes juttatásban, ezért vállalkozói bevételként kell elszámolnia a juttatás szokásos piaci értékét. Az egyéni vállalkozó által elszámolt vállalkozói bevétel az egyéni vállalkozóra vonatkozó adózási szabályok szerint válik adókötelessé. A társasház részéről az egyéni vállalkozónak juttatott bevétellel kapcsolatban nem merül fel sem személyi jövedelemadó-fizetési, sem -bevallási kötelezettség.
Az egyéni vállalkozó adókötelezettsége a vállalkozó által alkalmazott adózási mód ismeretében határozható meg. Egyéni vállalkozóként főszabályként vállalkozói személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség merül fel, ugyanakkor - a hatályos jogszabályi feltételek fennállása esetén - átalányadózás is választható. Az egyéni vállalkozók adózásával kapcsolatban figyelmébe ajánljuk a NAV által kiadott 3. számú, „Az egyéni vállalkozók szja- és járulékkötelezettsége" című információs füzetét /https://nav.gov.hu/ugyfeliranytu/nezzen-utana/inf_fuz/.
Az egyéni vállalkozónak vállalkozói bevételével kapcsolatban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény rendelkezéseinek értelmében számla-kiállítási kötelezettsége keletkezik.
Amennyiben az egyéni vállalkozó adóbevallási kötelezettségét elmulasztotta vagy helytelenül teljesítette, úgy annak az általa alkalmazott adónemhez tartozó bevalláson, annak pótlása, javítása, önellenőrzése vagy helyesbítése révén tehet eleget. Megjegyezzük, hogy a társasház és a mindenkori gondnok között fennálló - vállalkozási, megbízási - szerződés tartalmának „jogi" illetve „törvényességi" szempontból történő vizsgálata nem tartozik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hatáskörébe, hanem polgári jogi kérdés. Az, hogy a mindenkori gondnok milyen jogviszony alapján - munkaviszony, vállalkozási szerződés, megbízási szerződés - és milyen feltételekkel - gondnoki lakás térítés ellenében vagy anélkül történő használata, rezsiköltség társasház általi átvállalása vagy gondnok általi megfizetése - a szerződő felek megállapodásának függvénye, természetesen a vonatkozó jogszabályi rendelkezések keretei között, különös tekintettel a Ptk. rendelkezéseire.
Tájékoztatjuk, hogy a válaszlevélben részletezettek szakmai véleménynek minősülnek, kötelező jogi erővel nem bírnak.
Forrás: tht.hu