Történet

Pesterzsébet területén az eddigiek alapján a korai bronzkori kultúrák egyik csoportja a harang alakú edények kultúrájának népessége volt az első megtelepült lakosság. A késő vaskorból származó leletek szerint az i.e. második és első évszázadban is lakott terület volt Pesterzsébet.

Az i.u. 9-ben kezdődő római korból, majd az ezt követő öt évszázadról nincsenek emlékeink, mert Pesterzsébet területe a Pannóniát védő dunai védőrendszeren kívül esett. Az avar időszakból és a honfoglalás korából is kevés, inkább szórványemléke van a kerületnek. A Gubacs falu nevét (Csabarákosa faluval és Neveggyel, a mai Alsónémedivel együtt) legkorábban az 1067 körül keletkezett századi monostor alapítólevelében említik először. Az okleveles adatokat kiegészíti az Attila utca 36. alatt előkerült, XI. századi temetőrészlet. A régészeti leletek valószínűsítik, hogy az Árpád-kori Gubacs, a ma már nagy részben elpusztult Tatár-dombon volt.

Szabó Béla, a Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója 1933-ban és 1934-ben, majd Gerő Győző 1953-ban végzett itt ásatásokat, amelyek nyomán kiderült, hogy ezen a helyen szinte az egész középkor folyamán település volt. A falusi kemencékhez hasonlóan működő sütőházak alapjaiban, XIII. századi kerámiatöredékeket találtak, majd a pusztulási réteg (tatárjárás) feletti újabb réteg már a XIV-XV. századra volt a jellemző. A középkori Gubacs a tatárjárást még kiheverte, de a legújabb kori téglagyárat már nem. Gubacspuszta XVIII. századi tulajdonosa a Batthai Watthai nemzetség volt, de Mária Terézia uralkodása alatt folytatott invesztigátionális perekben a régi birtokos nemzetség a puszta tulajdonjogától elesett, és Gubacsot Szentlőrinc-, Szentmihály-pusztákkal együtt a gödöllői uradalomhoz csatolták, amelyre pro fidelibus servitiis (a hű szolgálatokért) a gyaraki gróf, később herceg Grassalkovich Antal, királyi donációt nyert.

A család 1840-ben fiúágon kihalt és a leányági örökösöktől, a Loósi gróf Viczayaktól megvette az egész gödöllői uradalmat báró Sina György. Ő a nem összefüggő uradalmat gödőllői, hatvani, szentlőrinci uradalommá alakította. Gubacspuszta az utóbbi tartozéka lett. Ekkor még folyt a Watthai-féle per és a puszta egy részét, a gubacsi szigetet 1850-ben visszanyerték a Watthaiak. Ezt a részt 1851-ben Soroksár lakói vásárolták meg. Gubacspusztának mintegy 50 hold területét - a Soroksári út (Helsinki út) mentén a határcsárdától kiindulva - 1851-ben házhelyekre parcellázták. Ezekből 1868-ig mindössze kettő épült be, az út mellett Gráner Ábrahám lakóháza, és a Salzlachen-patak északi oldalán a "Kaiser"-féle keményítőgyár.

Sina György fia, Simon, 1864-ben eladta a három uradalmat André Lapgrand Domonceaunak, a brüsszeli Banque de Credit Foncier et Industriel teljhatalmú cégvezetőjének 7 millió 800 ezer forintért. A bank csakhamar felhagyott a mezőgazdasági műveléssel és jobbnak látta az uradalmakat kisebb részletekben eladni. Az eladások nem idéztek elő letelepedési kedvet, mert még mindig túl nagy árak voltak, a vevők pénztárcájához képest.

A bank jogutódja - a londoni General Company for the promithion of Land Credit Limited budapesti igazgatósága - ezért elhatározta, hogy a pusztát kisebb részletekben fogja értékesíteni. Ivánka Imre bank-igazgatósági tanácsos Tóth Kálmán mérnökkel az ötholdas részletekre, és a dűlő utakra (a mai Jókai Mór utca, Lázár utca, Mártírok útja) terveket készíttetett és e tervek alapján 1868. július 10-én nyilvános árverést tartott. Akkoriban a helyszíni eszem-iszommal egybekötött árverések helyettesítették a mai ingatlanforgalmi irodák aktamunkáját. Az árverésre meghívtak országgyűlési képviselőket, vagyonos fővárosi polgárokat és azok ismerőseit. Vásárlók voltak: Móricz Pál, Papp Lajos, Kende Kanuth, Domahidy Ferenc, Jókai Mór, báró Simonyi Lajos stb.

A nagy kiterjedésű telkeken itt-ott kezdtek épülní a házak. Többen, tovább-parcellázási céllal vettek földterületet. Suda János ügyvéd és Hitel Márton fuvaros 1870-ben birtokuk egy részén (a mai központi városrész helyén) 179 darab, egyenként 300 négyszögöles házhely eladásával, kezdeményezői lettek Erzsébetfalva telep megalapításának. Kettőjüket követte a Blum, Heller és Weil-féle konzorcium, amely további 219, hasonló nagyságú házhelyet alakított ki. Erzsébetfalva telepet Suda János és társai (nagy áldomás rendezésével) 1870. június 14-én alapították meg.

Elhatározták, hogy a telepet Erzsébet királyné tiszteletére nevezik el és az alapítás emlékére június 14-ét, mint búcsúnapot fogják évenként mindenkor megünnepelni. A névadáshoz a királyi család is hozzájárult. Kossuthfalva területe, a soroksári, pusztagubacsi 2290. számú telekjegyzőkönyvben a 7630. helyrajzi szám alatti, 123 hold földterület a londoni General Company for the promithion of Land Credith tulajdonát képezte. Ettől a társulattól 1868-ban megvette Löwy Mór, majd 1869-ben továbbadta Biróy Bélának és nejének, Komjáthy Borbálának.

Az új tulajdonosok már a következő évben megkezdték a felparcellázást. A mai Vécsey, Knezich, Dessewffy, Ady Endre utca környékén kialakult településmag elszórt házai ekkor még építészetileg nem függtek össze a kialakuló Erzsébetfalvával. A hagyomány szerint az első lakosok a Vécsey utcai vendéglőben rendezett összejövetelen Biróy Bélával (a szabadságharc honvédjével) együtt határozták el, hogy telepüknek a "Kossuth Helység" nevet adják.

A névadáshoz levélben kérték Kossuth Lajos beleegyezését, amelyet meg is kaptak. Biróy és felesége azért, hogy a száműzött politikus magyar "illetőségű" lehessen, birtokából a 154-155. sz., 1300 négyszögöl területű házhelyet (ma Nagysándor József és Knezich utca sarka) Kossuthnak ajándékozta. (A Kossuth levelet tekintik a telep alapító okiratának.)

"Turin, Jan. 14-kén 1871 Uram Barátom! Múlt decz. 30-káról kelt szíves levele jogot adott nekem önt e néven szólítani, melyhez én mély értelmet kötök. Ön Gubacs pusztai telepítményét "Kossuth -nak nevezte el. Szívesen adom hozzá beleegyezésemet.
Köszönöm Önnek a hü kegyeletet a szent ügy iránt, melyet egy gyöngébb nemzedék megtagadtatni engedett. S ha az ügy iránt kegyeletből, a szíves megemlékezésnek, a baráti jóakaratnak egy sugara reám, a száműzöttre is kiterjed, hálával fogadom azt.” (Részlet Kossuth leveléből).

Kossuth a telket nem fogadta el, és akaratának megfelelően végül Sebess Emil 48-as honvédőrnagy fiúárvájáé lett. Biróy részben adós maradt Löwyvel szemben, ezért 1879-ben az összes parcellára, így a Kossuth-telekre is elrendelték az árverést. A törvény tiltja az árverezők összejátszását, de azért, hogy a telek ne kerüljön idegen kézre, Löwy jelképes árért megvette és mindjárt tovább is adta özv. Sebess Emilnének, aki 1892-ben eladta, de a szerződésben kikötötte, ha építenek rá, "a ház falába helyezett kőre Kossuth telek felirat tétendő örök emlékül".(A felirat ma sincs ott.)

Kossuth-falva 1879-ben vagyonilag és közigazgatásilag különvált Erzsébetfalva teleptől, majd néhány év önállóság után ismét egyesült azzal. Soroksár és két telepének lakossága más-más gazdasági körülmény között élt. Erzsébetfalva az iparosság és a kereskedők telepének indult, Kossuthfalvát földművesek lakták, akik a soroksári gazdákhoz hasonlóan szerették volna földjeiket művelni.

Közadakozásból, 1882-ben a mai Kossuth Lajos utca és Széchenyi utca sarkán megépül a községháza. Amikor 1913-ban az épületet lebontották (hogy helyére a mai szakközépiskola elődjét, a polgári leányiskola épületét emeljék), falába befalazva két emléktáblát találtak, amelyek az alapítást, a községháza építését és az adakozók nevét - közöttük Erzsébet királynéét is- megőrizték az utókor számára. A két táblát az iskola Kossuth Lajos utcai bejáratának egyik oldalába helyezték el, mellé tettek egy harmadikat is a következő szöveggel: "Ezen épület helyén állott Erzsébetfalva község első székháza, melynek homlokzatán és tanácstermében befalazva volt alábbi két emléktáblát a múltak iránti kegyeletből itt elhelyezte a község elöljárósága az 1913. évben." (Ma ezek közül egyik sem olvasható.)

Még ebben az évben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Testület és létrejött a MÁV-vonalon a megállóhely is. A századvégi erzsébetfalvi polgárnak, ha jegyzőnél volt dolga, Soroksárra kellett mennie, ide fizette az adóját is. Szolgabírói hivatalba Ráckevére, képviselőválasztásra Alsódabasra, pénzügyőri biztoshoz Kunszentmiklósra, (a mai Budafokra), a járásbírósághoz Ócsára, a törvényszékhez Budapestre, közjegyzőhöz Monorra, később Ráckevére kellett mennie. A megyebizottsági tagokat Soroksáron, az iparkamarai tagokat pedig Budafokon választották.

Az erzsébetfalviak 1895-ben 25 tagú küldöttséget menesztettek a belügyminiszterhez az önállóság érdekében, egyúttal bepanaszolták a soroksári elöljáróságot a sorozatos visszaélések miatt. Ugyanekkor a pénzügyminiszternél 75 lakos tett panaszt a soroksári jegyző, adófelügyelő és végrehajtó ellen az erzsébetfalvi önkényes eljárásaik miatt. Az eredmény a jegyző felfüggesztése, a tisztviselők elleni eljárás megindítása lett, és a belügyminiszter 1897. április 13-án kelt 27985/ 1897. V. sz. rendelete, a nagyközséggé válásról.

Nehezen indult az önálló község élete. Az elöljáróság magánjellegű kölcsönt vett fel az Erzsébetfalvi Takarékpénztártól, hogy a nehézségeket át tudják hidalni. A község (pótadók kivetése után) megváltotta az államkincstártól a fogyasztási adó beszedésének a jogát. E jog gyakorlása sok jövedelmet hozott a településnek. Már 1899-ben felépült az első közintézmény, a vágóhíd. A piac a telep idejében a mostani városháza helyén volt. Ezt a beépítetlen területet vásárolta meg a község piac céljára, de nemsokára már annyira beépült a környék, hogy szűknek bizonyult és ezért - a mai áthelyezéshez hasonló sok vitával - áttették a Zsigmondy-féle telekre, a mai Szent Erzsébet térre, amelyről az elöljáróság a hatalmas homokdombot elhordatta és a teret keramittal beburkoltatta.

A Magyar Vasúti Forgalmi Rt. segítségével 1900 karácsonyán már villanyvilágítás is volt a községben. A község gyors fejlődésével a közigazgatása is növekedett. A századfordulóra a régi községháza már szűknek bizonyul és ezért megkezdték az új, ma is használatos székház építését.

Az 1908-as év több újat hozott a község életében. A nagyarányú betelepülések miatt olyan személyek is megjelentek a településen, akik nem növelték a közbiztonságot, ezért az elöljáróság elrendelte a kötelező rendőrségi bejelentkezést. A járásbíróságnak a községbe hozatala érdekében, a székház építéséhez, 15 ezer koronával járul hozzá a település. (Az Ónodi utca sarkán levő épületet ma a zeneiskola használja.) Ugyanebben az évben megválasztották dr. Szalai Jenőt községi orvosnak. Ekkor még nem sejtették, hogy az orvos a tüdőbaj, (tbc) gyógyításának lesz egyik nemzetközileg is elismert személyisége, és a pesterzsébeti tüdőbeteg-gondozás megalapítója.

A község életében az első világháború gyökeres fordulatot hozott. A településen ekkor már nagyon sok szegény munkás, postás, kistisztviselő élt, a gazdagabbak rétege nagyon vékony volt. A szegénység a településen olyan nagymértékű lett, hogy már 1913-ban nélkülözhetetlenné vált a népkonyha felállítása. A fővárosból kivezetett gázvezeték tervét, a vízvezeték építését elsodorta a háború. Feloszlatták a községi rendőrséget, mert a közbiztonságot nem tudta eléggé szavatolni és helyette a fővárosi rendőrség vette át a feladatokat.

Az élelmiszerhiány 1915-ben már olyan nagy, hogy megalakul a közélelmezési bizottság. Lisztet, sót, cukrot, zsírt, petróleumot csak hatósági adagolásban lehetett kapni. Erzsébetfalváról 35 évfolyam "emberanyaga" vonult hadba, nőtt a hadiözvegyek, a hadiárvák száma. Újabb és újabb hadikölcsönök jegyzésével kellett támogatni az államot. A rossz életkörülmények miatt a lakosság 1917. október 6-án tüntet a községháza, a főbíró és a számvevő jegyző lakása előtt. A közgyűlés 1918. november 1-én megalakította a 25 tagú nemzeti tanácsot, amely az év végére átvette a képviselő-testület hatáskörét. Tőlük, 1919. február 26-án a Néptanács vette át az irányítást. Müller Mátyás lett az új főbíró. A nagy hidegre való tekintettel a Néptanács megengedi a Határ úti erdő kiirtását.

A Néptanács 1919. május 1-én - egyes korabeli vélemények szerint Kun Béla utasítására - a Piac téren (ma Szent Erzsébet tér) kimondta a település nevének Leninváros elnevezésre való változtatását és várossá válását. A településen néha előfordultak szélsőséges kilengések, de azt a Néptanács erélyes közbelépése idejében megakadályozta. A háborús állapotok 1919 novemberében, a román megszállás végével fejeződtek be. A trianoni békekötés következtében egyre több új betelepülő érkezett, akik közül sokan a Dühöngőtelepen és a mai Gubacsi városrészben kaptak helyet.

Az 1920-as évek elején Magyarországon Erzsébetfalva volt a legnépesebb község. Petter Géza esperes-plébános (és sokan mások) kérvényezték a várossá nyilvánítást, amelyet 1924. január 1-jével el is nyert a település. Első "gondként" merült fel a névadás. Többféle javaslat született. Ilyenek voltak: Kossuthváros, Erzsébetváros, Gubacsváros, Délpest. Végül a képviselő-testület a Budapest melletti fekvés kihangsúlyozására és Erzsébet királynő nevének megőrzésére való tekintettel döntött a Pesterzsébet név mellett. A város első polgármestere dr. Chikán Béla (1891-1963) lett. A város első polgármesterének személyéről, határozott egyéniségéről a ma élő pesterzsébetieknek több (ellentmondó) értesülése van. Az elmúlt negyven év alatt politikai ellenfelei erősen kihangsúlyozták egy negatív cselekedetét. A korabeli újság szerint a lóháton közlekedő Chikánra Bognár Ferenc fuvaros rászólt, hogy ne a járdán lovagoljon. Szóváltás alakult ki és ekkor a polgármester rátámadt a fuvarosra és bikacsökkel összeverte. Bognár feljelentést tett, és a bíróság a polgármestert 300 pengő büntetésre ítélte.

Forrás: CEBA Kiadó
Budapest városrészei
Pesterzsébet XX. kerület

Az emlékmű:
Pesterzsébet I. világháborús emlékműve a Magyarok Nagyasszonya téren a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom mellett található. Lux Elek alkotását 1939-ben állították fel. A féltérdre ereszkedő, meztelen férfi tenyerében egy kardot emel az ég felé. A szobor talapzatán egy kopott 1914-1918-as felirat látható, a hősi halottak névsora nem.

Forrás: nemfelejtjuk.blog.hu